2017. május 29., hétfő

Csaplovics János (1780. szeptember 1. – 1847. május 29.)

Forrás: Wikipédia
170 évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el Csaplovics János, ügyvéd, jószágigazgató, néprajztudós, aki elég ellentmondásos figurája a (néprajzi, statisztikai, népismereti) tudománytörténetnek. Többen a korszerű magyar néprajz megteremtőjének tekintik, sokan azonban alig tartják említésre méltónak. Mindenesetre ő használta Magyarországon először az ország- és népismeret jelentésű ethnographia szót abban az értelemben, hogy annak fő feladata: „a népeket mostani valóságos állapotuk szerint minden tekintetben festeni”. A Magyarországon élő népcsoportok leírásaiban úttörőként alkalmazta a statisztikai szemlélettel átitatott etnográfiát. Szemléletére hatással volt a korai statisztikus, Schwartner Márton munkássága. Leírásai értékes etnológiai és antropológiai megfigyeléseket tartalmaztak, módszertani és tartalmi téren azonban munkáiban gyakoriak a pontatlanságok, sőt a tudománytalanságok is. Művei az ország természeti földrajzát, népeit és nemzetiségeit, azok nyelvét, vallását, építkezési hagyományát, foglalkozását és szokásait, az egyes területek közigazgatását, a törvénykezési sajátosságokat, a katonaságot és a gazdaságot járták körbe, a történetiség azonban némileg háttérbe szorult. Szerkesztője és egyik írója, illetve a magyarról németre történő szövegátültetés révén egyik fordítója is volt a magyar királyságról összeállított, német nyelvű Topographisch-statistisches Archiv des Königreichs Ungern című kétkötetes statisztikai munka első kiadásának, a javított azonban már az ő neve alatt jelent meg. Az Ethnographiai értekezés Magyarországról című tanulmánya a táji, a kulturális és a nyelvjárási elkülönülés szempontjaival foglalkozott. Írt benne a palócokról, a Duna és a Tisza mellett lakókról, valamint a székelyekről is. 

Forrás: Kovács Csaba – Nádudvari Zoltán – Ternovácz Bálint: Csaplovics János. In: Portrék a magyar statisztika és népességtudomány történetéből. Életrajzi lexikon a XVI. századtól napjainkig. Főszerk.: Rózsa Dávid. Budapest, 2014, KSH Könyvtár. 144–145. p.      

2017. május 25., csütörtök

Keleti Károly halálának 125. évfordulója alkalmából


A német eredetű családból származó, az 1848–1849-es szabadságharcban Magyarországért küzdő Keleti személyében a magyarországi hivatalos statisztika megteremtőjét tisztelhetjük. Az 1867-ben felállított statisztikai osztály vezetőjeként jelentős szerepet vállalt a statisztika tudomány hazai népszerűsítésében, valamint kimagasló szervezőkészségének köszönhetően sikeresen szervezte meg és bonyolította le az ország szempontjából szükséges és időszerű adatgyűjtéseket. Nem csak idehaza, hanem külföldön is elismert szaktekintélyként tartották számon, emellett – közreműködésének köszönhetően – az 1871-től már önállóan működő hivatal eredményesen kapcsolódott be a nemzetközi összehasonlító statisztika munkálataiba. A statisztikai kongresszusok aktív résztvevője, a Nemzetközi Statisztikai Intézet (ISI) alapító, az MTA levelező, rendes és igazgató tagja, illetve számos hazai és nemzetközi kitüntetés birtokosa. Szakmai munkássága mellett figyelemreméltó irodalmi-publicisztikai tevékenysége. A statisztika mellett kedvenc hobbiját, a vadászatot is hasonló intenzitással művelte. 1892. május 30-án, 58 éves korában hunyt el. 
Könyvtárunk folyosóján található vitrinekbe Keleti Károly fényképeiből, könyveiből, munkásságához kapcsolódó dokumentumokból válogattunk.
 
 





Vendégkönyvi bejegyzések 7.